Rozalicska :-)

Emlékeztek, így becézi Quendel apó Otrokócsi Rozáliát A fekete városban.
Szóval Rozáli babának elkészült a ruhája karácsonyra (Gedeoné nem teljesen, így félóra alatt férceltem neki filcből egy piros kabátot, hogy ne legyen felülről csupasz, plusz még nincsen cipője). Úgyhogy most teszek fel róla képet is.
A haját végül kicsit "kiszépítettem", tekintve, hogy nem fésülgetős elsődlegesen: a kifésült-kiritkított mohairból (kb. úgy nézett ki, mint a nagyon finom mesegyapjú) egy vékony réteget visszavarrtam a feje búbjára, hogy még puhább legyen. (Bocsánat a képekért, sötétben+villanyfényben+ teljesen amatőr módon csináltam.)


Muszáj volt a hajat összefogni, mert nehéz vele játszani, ha ki van bontva.

Így néz ki teljes valójában, immár ruhástul:


Ez a cipője közelről. Kicsit amatőr lett, mivel a szabásmintája totál próba-szerencse alapon készült: hozzámértem egy papírt a lábához, és addig szabdaltam, amíg cipőformája lett, aztán ebből lett a szabásminta.


Elkezdtem a kardigánját is kötni, csipkemintás jade-zöld mohairkardigán lesz. Nem szándékos: magamnak vettem a fonalat, és így fogom kipróbálni a tervezett mintát :-)
Mindkét baba teljesen véletlenül majdnem pont 33 centis lett egyébként. És mindkettő teljesen kézzel varrott minden részletében, ugyanis esténként csináltam, a varrógép meg a gyerekek szobája mellett van, féltem, hogy felébrednek a zajra vagy a fényre. Meg így nem voltam helyhez kötve, bárhol csinálhattam tovább.
A zöld ruha egy olyan anyagból van, amibe teljesen beleszerettem, legszívesebben egy csomó helyre tennék belőle a házban is. Színátmenetes, fényes vászonanyag törökminta-szerű, kicsit szecessziós díszítéssel, plusz olyan, mintha antik, kopott anyag lenne. (Persze ehhez mérten iszonyú drága is, de nem bírtam neki ellenállni, és vettem egy fél métert anno.)
Most legszívesebben csinálnék még babákat. Azt hiszem, csinálok is majd a másodunokatestvérem lányainak. Meg a húgomnak, ő mindig vevő az ilyesmire. Legalább gyakorlok :-)
Marokmanócskából is lett még három a tervezetteken felül. Abban pl. az is jó, hogy annyira picik, hogy a félkész manókat bárhová magammal tudom vinni, és varrogatni tovább, pl. a múltkor az orvosnál varrtam várakozás közben, idegbaj elkerülésére.
Kaminak egyébként a következő (nyári) szülinapjára majd (harmadik, elképesztő!) pólyás babát szeretnék megpróbálni varrni, ugyanis rettenetesen imádja babusgatni a babákat, meg bármit, ami a keze ügyébe kerül: ringatja, eteti, tisztába teszi, szóval anyuka :-)

ádáz perzsamacskakölykök támadása

avagy az elfojtott előtörése.
Mint az alábbi képsor mutatja, elöntöttek minket a perzsamacskakölykök, elsőre veszélytelennek tűnnek, de aztán...
szóval megjelenik a kis fekete, arckifejezése méreteihez méltatlan módon baljós

majd roppant lelkesen felfedezi az almás tálat

időközben felbukkan egy molettebb cirmos példány is

majd vad birkózásba kezdenek az almák birtoklásáért

végül dicséretes módon kiegyeznek döntetlenben, és együtt dézsmálják a termést

:-)
Még hónapokkal ezelőtt vettem a fonalat (150% műanyag, és rém drága, de olyan viccesen nézett ki, hogy nem bírtam otthagyni), majd a tudatalattimból megpróbáltam előhívni a szabásmintát. A világ legprimitívebb kötött játékállata egyébként, kettő darab téglalapból van, plusz a farkinca, egy kb. 20 évvel ezelőtti fürgeujjakban volt, ott bukléfonalból csinálták. (Ez volt az első műalkotás, amit anno - hát, igen, több, mint húsz éve - kötni próbáltam egyébként.) Annyit változtattam most rajta, hogy kicsit bumfordibbra vettem az arányokat, meg kicsit belefogyasztottam-szaporítottam a két végén, hogy csúcsosabb legyen a fül, és nagyobb a cicák feneke. Roppant gazdaságos állatok, az almákból kb. látszik, mekkorák (nem olyan kicsikék), de a kettőhöz összesen nem fogyott el 5 deka fonal. Teljes közönségsiker lett egyébként, most épp velük alszanak a boldog tulajok :-) (igazi perzsamacskát nem vagyok hajlandó beszerezni, sőt, ha lehet, semmilyen állatot se, vive la liberté).
Meg végre felvarrtam a tervezett lila virágokat a kalapomra, amit a húgom szanált le, mert neki az ilyen szolid 20-as évek stílus nem annyira jön be, inkább a nagystílű, széleskarimájú banyás :-) Miniatűr manökeneken megtekinthető az alábbiakban:
modell 1

modell 2

és IGEN, az a rémes tárgy ott a háttérben egy ún. cumisüveg. Amitől hónapok óta próbálok megszabadulni, de kettő még mindig makacsul tartja magát. (Tudjátok, ugye, miért kettő, ugye, nem kell még ki is mondanom. De tényleg csak este, meg ősparavészhelyzetben.)
Szóval az elmúlt két nap terméséből látható, azt hiszem, hogy kicsit már elegem volt a komoly tudományos tevékenységből :-) Pedig a mamuszokig még nem is jutottunk el, viszont közben újabb csodálatos terveim támadtak, de erről majd külön.

Na, végre tudok feltenni képet a takaróról (ma lett időm párat lekicsinyíteni és hazaküldeni - a munkahelyről...).
A birtokbavétel igen lelkes, de -amint látható - fokozatos volt, K. több lépésben demonstrálta, mi mindenre jó az ajándék.
Nagyon álmos vagyok, és holnap is korán kell kelnem (labor), pedig annyi mindent akartam írni.