Uzsitáska

Ugye, G. kapott iskolatáskát, ebben hordja az uzsidobozt is. De a leányocska dobozát szégyenszemre nejlonzacsóban hurcoltuk. Idáig.
Mert végre elkészült az ovis táskája, kissé megkésve. Mérete a dobozhoz van igazítva, úgy, hogy mellé férjen a nagyobbik fajta (félliteres) gyerekkulacs is, meg esetleg a hazahozandó pulcsi, ilyesmi, így lett 20x25 centis, alul 8, felül 6 centi széles. Kívül viaszosvászonból van (nem bírtam ellenállni ennek a pöttyösnek, vettem egy csomót, csak úgy, hogy biztos fog kelleni - azt hiszem, még sok minden lesz belőle), belül vastag gyapjúfilc. A vállpántja (ami olyan hosszú, hogy postástáska-szerűen lehessen hordani) bőr, a paszpolok is. A paszpolok egyébként a régi, szétfejtett bőrkabátom behajtott varrás- ill. szegéscsíkjaiból vannak.
Azért lett tépőzáras, mert a nagy patent tapasztalataim szerint nagyon hamar kiszakítja a táskát (így ment tönkre az egyik kedvenc bőrtáskám).

Kiállítás

Ez nem egy nagy etwas, csak gondoltam, ideteszem. A gyerekszoba gyermekművekkel való dekorálása örök probléma, egyrészt mert az üveges paszpartu irtó drága, másrészt fúrni kell, harmadrészt állandóan félek, hogy rájuk esik üvegestül. Láttam a neten olyan tapétát, amelyikre üres képkeretek voltak nyomtatva, és ebbe a gyermekcse belerajzolhat, ill. anya ráillesztheti a műveket.
Na, mivel itten ilyen tapéta nem lelhető, megalkottam ennek a kis költségvetésű verzióját. Barna nátronpapír (ez jobb a sima csomagolónál, mert nem kell vasalni, ui. tekercsben van, meg vastagabb is), aranyszínű csomagolópapírral keretezve, amit bluetackkal meg kétoldalú ragasztóval kiválóan fel lehet erősíteni a falra. Mielőtt felrakjuk, tele kell rajzolni képkerettel, amiket tetszés szerint csicsázhatunk. Érdemes standard méreteket is rajzolni (A/3, A/4, kis fényképméret, levlapméret), de bármi lehet. Pár bluetack-pacsnival rányomjuk az Alkotásokat, amelyek így tetszés szerint cserélhetővé válnak, és nem a falat szedjük le minden csere alkalmával... meg legalább nem látszik, milyen irtó maszatos és firkás már a gyerekszobafal... (Persze G-nek is van kiállítófala, csak arról még nincs fénykép.)

Hóbagoly

Ez is még tavaly készült, amikor kitört a Harry Potter-mánia nálunk. De csak az első kötetet voltam hajlandó elmesélni, és abban maradtunk, hogy a továbbiakat akkor ismerheti meg, ha már egyedül, magának el tudja olvasni. Viszont hóbagoly kellett mindenáron...
Ez itt a képen a kisebbik Hedvig, K-é. Egy régi textilbőrdarabból készült, amit annak idején kilóra vettem, és a gyerekek babakorában kis költségvetésű hempergőszőnyegként funkcionált. A lába zseníliadrót, így tud levelet is szállítani (mert ez külön óhaj volt). Az első (jó homályos) képen látszik is, hogy épp egy Rivallót hoz.

Fábián

G. elsős lett. Nyáron, az osztályfelújítási munkák szünetében készült Fábián, hogy a terem sarkába lévő kis kuckóház akkor se legyen üres, mikor a gyerekek hazamennek. Egy hölggyel osztja meg egyébként a házat, akit egy másik anyuka varrt.
A gyerekek sokáig gondolkoztak, mi legyen a neve, végül Fábián lett. (Nem is tudtam, hogy ismerik ezt a nevet, hm.) Fábián nagyon szereti a tengert, és hajóskapitány szeretne lenni, ha felnő. Ő már nagyfiú, méretre is nagyobb lett kicsit az eddigi babáknál, majdnem 40 centi.



Természetesen fűzős bakancsa van, mert egy elsős gyereknek nagyon fontos, hogy be tudja kötni a cipőjét :-)



A pólója K. régi, kinőtt kistrikójából készült (nagy bánatomra idén már egyáltalán nem volt jó rá, pedig olyan jól állt neki), a nadrágja pedig G. babakori, teljesen elkopott bársonygatyójából.




Göndör fekete haja van, mohairből, új módszert kísérleteztem ki rövid göndör haj előállítására, ami kicsit gyorsabb a szálanként behurkolgatásnál.



Most is épp a tengerről és a kalandokról álmodozik.

Hajpánt

K. szülinapi ajándéka volt ez is. Nemezelt hajpánt, ezúttal fűzöld, kicsi katicabogarakkal. (Eddig csak virágosakat csináltam, de sajnos gazdára leltek még mielőtt rászántam volna magam a lefényképezésükre.) A katicák is nemezelve vannak, a pöttyök fekete gyöngyből készültek.
A "modell" K. macija, Szürkebás, nagyon fotogén. (Van ugyanis egy nagy barna mackó, Barnabás névre hallgat. K. úgy gondolta, hogy mivel az ő macija szürke, akkor nyilván Szürkebás, és ő csak tudja.)

Könyvekkel eljegyezve

Mindig nagyon tetszett nekem a könyvkötés, és hályogkovács módjára folyton próbálkozom is vele, varázslatosnak érzem. Több helyen láttam igazi minikönyvből készült ékszereket is, szóval bár az ötlet nem eredeti, de annyira tetszett, hogy elkezdtem csinálni ilyeneket. Aztán ahogy lenni szokott, szaporodnak. A manócskák mellett (meg a csigatündérkék mellett, de róluk még nincs kép) ezek azok, amiket szintén rendelésre is kell gyártanom, mert többen, akik látták rajtam, szeretnének maguknak is. (Irtó büszke is vagyok ám.) Most is épp készül egy pár fülbevaló, két gyűrű és négy medál.
A megkötés, hogy csak régi papírt használok - kiesett könyvlapok szélét, régi újságszéleket, százéves kiesett előzéklapokat, ilyeneket. Persze, csak olyan lapokét, amihez a könyv már nincs meg, de ilyen is rengeteg gyűlt össze az évek során. Próbálok régi bőrőket is vadászni, de egyelőre maradékokból és régi, felfejtett bőrkabátokból dolgoztam.

Lovak

Aztán persze vannak lovaink is, rendes zoknilovak apa nem hordott zoknijából (merthogy csak színes zoknit vesz fel), törött kapanyélből és a nagypapa zsinóros egyenruhájáról maradt igazi aranysujtás-pányvával. K. aranysörényeset szeretett volna, természetesen arany lószerszámmal, G. meg kokárdaszalagosat.
A képen épp a cseresznyefa tövében legelésznek.

Készülnek az őszi manók

és ebben a tökházban fognak lakni, de többet még nem mutatok belőle. Úgy keletkezett, hogy kaptunk két éve nyáron rengeteg nem EU-konform tököt. Rendes spárgatökök voltak, de egyik lököttebb alakú, mint a másik. Nagy részüket megettük, ez megmaradt, és ki akartam vésni töklámpának. Ez persze elmaradt. A gyerekek rajzoltak rá rengeteg szemet, orrot, meg szájat, aztán felkerült az egyik félreeső ablakpárkányra, és meg is feledkeztem róla, idén a tavaszi (inkább koranyári) nagytakarításig, amikor is kiderült, hogy gyönyörűen kiszáradt. A filctollnyomokat eltüntetendő befestettem narancssárgára, sniccerrel csodásan alakítható házalapanyag lett belőle. Zsanéros ajtaja lesz, bizony!

Babaház

Időtlen idők óta nem jártam erre, úgyhogy most próbálok pár dolgot pótolni az elmúlt hónapokból. Valahogy kihívásokkal küszködöm a rendszeres regisztrálás terén, de igyekszem fejlődni.
Szóval - bár a leányt változatlanul nem köti le annyira a babaházazás, mint engem - végre megcsináltam az 5. szülinapra a rendes babaházat. Nagyon egyszerű és üdvösen kis költségigényű, fából (egy ikeás kispolcból és némi négyzetméterben vett maradék falemezből) készült, méhviaszoltam. Még nincs kész hozzá a lépcső, de készülőben van.







Elnézést, hogy a lakók kissé szalonképtelen pózban fényképezkedtek, de siettem, hogy le ne merüljön az akkumlátor. (A bölcsőben látható pici baba nem az én művem, bár még az enyém volt gyerekkoromban, a csehszlovák ipar kiváló (tényleg kiváló) terméke, és K. nagyon szereti. Valamiért úgy gondolja, két gyerekkel nem teljes a család... hm...)