Táblarajzok

Júniusban befejeztem a levelező Waldorf-tanárképzést. Az utolsó évben volt táblarajzunk is, igaz, a felső tagozatos tanároknak csak két hétvégén. A művészettörténet tárgyhoz kapcsolódóan kellett rajzolnunk, egyik hétvégén az expresszionizmus, másikon az impresszionizmus volt a kiindulópont (egyik esetben állatfigurákkal és a gyerekekkel való képmegfigyelés kapcsán, a másikban tájképekkel és komolyabb képelemzési feladatokat bevezetve). Az expresszionizmusos órán August Macha- és Franz Marc-képek alapján dolgoztunk. Nem másolni kellett, hanem ki lehetett választani egy-egy részt is a képből, és azt újrakomponálni a megfigyelt stílusjegyek segítségével. Ez volt az általam kiválasztott kép:

És ezt rajzoltam én, rendes táblakrétával, fekete táblára (az külön vicces egyébként, hogy táblán minden pont fordítva működik, mint papíron: automatikusan nyomnád a krétát, ha erősebb árnyalatot akarsz, de itt pont ekkor lesz világosabb, a legsötétebb meg akkor lesz, ha egyáltalán semmit se rajzolsz oda...):

Az impresszionizmusnál Monet Le parc Monceau c. képét választottam. Itt viszont lehetőleg pontosan vissza kellett adnunk a szerkezetet meg a technikát is. Szép kihívás olajfesték meg ecset helyett táblára, porkrétával, amiből csak 6 színed van, plusz a fekete alap... Ez az eredeti:

És ez a táblás másolat (a színek csak úgy nagyjából hasonlítanak...):

Persze, a színeknek az se tesz jót, hogy csak telefonnal tudtuk lefényképezni a hamisítványainkat. De nagyon élveztem azért :-)

Csigatündérek

Összel a tündérek visszahúzódnak, aludni mennek tavaszig, K. szerint legalábbis mindenképpen. Vannak, akik pl. üres csigaházakba bújnak, mint ezek is itt. Régebben már csináltam egy pár ilyet, de nem tudtam lefényképezni, mert hamarabb elajándékozódtak. Pár manó is született (bár azok ilyenkor pont ébredeznek, ugye, de kisfiúkompatibilisebbek, ezért kellett csigaházas manót is gyártani) még tavaly, de hasonló sorsra jutottak. Most újra kezd beindulni a sorozatgyártás, és ezt a kettőt még pont le tudtam kapni, mielőtt megszöktek volna. (A csigaházakat minden tavasszal szorgosan gyűjtjük hozzájuk, sőt, nyáron a Balatonnál óriási fehéreket is találtunk az erdőben. Van egy pár tengeri csiga is, még a tengerpartról, azokban stílszerűen sellők fognak lakni. Egy már lakott is, de ő is elköltözött már tőlünk. A csigaházakat ki szoktam főzni sós vízben, aztán a leánykával közösen bekenjük színtelen vagy halvány gyöngyházas körömlakkal, hogy szépek - és tartósabbak - legyenek.)

Angol Cecilia

Angol Cecilia (ejtsd, a tulajdonos útmutatása szerint, 'szeszilia'), aranyhajú királylány. K. hatéves szülinapjára készült. Felmerült ugyanis - bár nem igazán komolyan - a barbiigény, mondtam, azt biztos nem fogok venni. Viszont cserébe aranyhajú királylányt kellett varrni, olyat, ami ugyanúgy tudja mozgatni a végtagjait. Jelentem, tudja - zseníliadrót van benne :-) Méretre egyébként (mármint magasságra) kb. akkora, mint egy "barbi".

Egerek

Még tavalyról, kötött fehéregerek. A gyerekek valamiért rajonganak a rágcsálókért, úgyhogy azóta már tengerimalacokat is kellett kötnöm.

Manók

Sajnos eltűntek arról a weblapról a manók, ahová annak idején feltettem őket (és a jelszavamat is elfelejtettem), ezért most újra bemásolom ide a kisöregeket. Mindannyian elkeltek egyébként még a bazáron, egyetlenegyet sikerült megmentenem saját magamnak. Lassan kezdhetem gyártani az újabb társaságot...

Uzsitáska

Ugye, G. kapott iskolatáskát, ebben hordja az uzsidobozt is. De a leányocska dobozát szégyenszemre nejlonzacsóban hurcoltuk. Idáig.
Mert végre elkészült az ovis táskája, kissé megkésve. Mérete a dobozhoz van igazítva, úgy, hogy mellé férjen a nagyobbik fajta (félliteres) gyerekkulacs is, meg esetleg a hazahozandó pulcsi, ilyesmi, így lett 20x25 centis, alul 8, felül 6 centi széles. Kívül viaszosvászonból van (nem bírtam ellenállni ennek a pöttyösnek, vettem egy csomót, csak úgy, hogy biztos fog kelleni - azt hiszem, még sok minden lesz belőle), belül vastag gyapjúfilc. A vállpántja (ami olyan hosszú, hogy postástáska-szerűen lehessen hordani) bőr, a paszpolok is. A paszpolok egyébként a régi, szétfejtett bőrkabátom behajtott varrás- ill. szegéscsíkjaiból vannak.
Azért lett tépőzáras, mert a nagy patent tapasztalataim szerint nagyon hamar kiszakítja a táskát (így ment tönkre az egyik kedvenc bőrtáskám).

Kiállítás

Ez nem egy nagy etwas, csak gondoltam, ideteszem. A gyerekszoba gyermekművekkel való dekorálása örök probléma, egyrészt mert az üveges paszpartu irtó drága, másrészt fúrni kell, harmadrészt állandóan félek, hogy rájuk esik üvegestül. Láttam a neten olyan tapétát, amelyikre üres képkeretek voltak nyomtatva, és ebbe a gyermekcse belerajzolhat, ill. anya ráillesztheti a műveket.
Na, mivel itten ilyen tapéta nem lelhető, megalkottam ennek a kis költségvetésű verzióját. Barna nátronpapír (ez jobb a sima csomagolónál, mert nem kell vasalni, ui. tekercsben van, meg vastagabb is), aranyszínű csomagolópapírral keretezve, amit bluetackkal meg kétoldalú ragasztóval kiválóan fel lehet erősíteni a falra. Mielőtt felrakjuk, tele kell rajzolni képkerettel, amiket tetszés szerint csicsázhatunk. Érdemes standard méreteket is rajzolni (A/3, A/4, kis fényképméret, levlapméret), de bármi lehet. Pár bluetack-pacsnival rányomjuk az Alkotásokat, amelyek így tetszés szerint cserélhetővé válnak, és nem a falat szedjük le minden csere alkalmával... meg legalább nem látszik, milyen irtó maszatos és firkás már a gyerekszobafal... (Persze G-nek is van kiállítófala, csak arról még nincs fénykép.)