2008. december 29., hétfő

Rozalicska :-)

Emlékeztek, így becézi Quendel apó Otrokócsi Rozáliát A fekete városban.
Szóval Rozáli babának elkészült a ruhája karácsonyra (Gedeoné nem teljesen, így félóra alatt férceltem neki filcből egy piros kabátot, hogy ne legyen felülről csupasz, plusz még nincsen cipője). Úgyhogy most teszek fel róla képet is.
A haját végül kicsit "kiszépítettem", tekintve, hogy nem fésülgetős elsődlegesen: a kifésült-kiritkított mohairból (kb. úgy nézett ki, mint a nagyon finom mesegyapjú) egy vékony réteget visszavarrtam a feje búbjára, hogy még puhább legyen. (Bocsánat a képekért, sötétben+villanyfényben+ teljesen amatőr módon csináltam.)


Muszáj volt a hajat összefogni, mert nehéz vele játszani, ha ki van bontva.

Így néz ki teljes valójában, immár ruhástul:


Ez a cipője közelről. Kicsit amatőr lett, mivel a szabásmintája totál próba-szerencse alapon készült: hozzámértem egy papírt a lábához, és addig szabdaltam, amíg cipőformája lett, aztán ebből lett a szabásminta.


Elkezdtem a kardigánját is kötni, csipkemintás jade-zöld mohairkardigán lesz. Nem szándékos: magamnak vettem a fonalat, és így fogom kipróbálni a tervezett mintát :-)
Mindkét baba teljesen véletlenül majdnem pont 33 centis lett egyébként. És mindkettő teljesen kézzel varrott minden részletében, ugyanis esténként csináltam, a varrógép meg a gyerekek szobája mellett van, féltem, hogy felébrednek a zajra vagy a fényre. Meg így nem voltam helyhez kötve, bárhol csinálhattam tovább.
A zöld ruha egy olyan anyagból van, amibe teljesen beleszerettem, legszívesebben egy csomó helyre tennék belőle a házban is. Színátmenetes, fényes vászonanyag törökminta-szerű, kicsit szecessziós díszítéssel, plusz olyan, mintha antik, kopott anyag lenne. (Persze ehhez mérten iszonyú drága is, de nem bírtam neki ellenállni, és vettem egy fél métert anno.)
Most legszívesebben csinálnék még babákat. Azt hiszem, csinálok is majd a másodunokatestvérem lányainak. Meg a húgomnak, ő mindig vevő az ilyesmire. Legalább gyakorlok :-)
Marokmanócskából is lett még három a tervezetteken felül. Abban pl. az is jó, hogy annyira picik, hogy a félkész manókat bárhová magammal tudom vinni, és varrogatni tovább, pl. a múltkor az orvosnál varrtam várakozás közben, idegbaj elkerülésére.
Kaminak egyébként a következő (nyári) szülinapjára majd (harmadik, elképesztő!) pólyás babát szeretnék megpróbálni varrni, ugyanis rettenetesen imádja babusgatni a babákat, meg bármit, ami a keze ügyébe kerül: ringatja, eteti, tisztába teszi, szóval anyuka :-)