éves művészi(nek szánt) munka

Ez Perszephoné köpenyének (nemez falikép) félkész állapota, pontosabban részletek a félkész képből. A feladat alapja az volt, hogy a négy alapelem (és ennek analógiái, tehát pl. temperamentumok, napszakok, stb.) közül válasszunk kettőt, és ezt jelenítsük meg valahogyan.
Én a földet és a vizet választottam (ez a kettő ismétlődik egyébként a családunk horoszkópjaiban :-). Perszephoné, aki a Föld (Démétér) lánya, a vízhez kötődik a görög mitológiában, a kultuszhelyei is mindig források mellett voltak - a forrásokat ui. az Alvilág bejáratának tartották (ezt megtámogatta a karsztos-mészköves görög vidéken, hogy rengeteg a búvópatak, ami néha a felszínre tör, aztán ismét a föld alatt, barlangokban tűnik el). Az a forrás amelyen keresztül az Alvilágba ragadták, a Kuane, s a mítosz egy változata szerint Perszephoné könnyeiből keletkezett, ő pedig nem más, mint a forrás nimfája, ugyanakkor a nimfák (Ókeanosz leányai) királynője. Persze a Kuane-mítosznak is van több változata, és ahogy a mitológiákban általában, ezek a változatok nem mindig egyeztethetők össze egymással. A kuanosz kéket jelent, s ez volt a gyász és a bánat színe, valamint az alvilági Kókütosz (a könnyfolyó) színe is - utóbbi párja az Alvilágban Püriphlegeton, a Tűzfolyó.
Az orfikus mítoszok között találunk egy alternatív kozmogóniát, amely az élő Föld keletkezését mondja el. Eszerint Zeusz és Khtonié ("a Fölt Alatt" - az alvilági istennő, így kapcsolódik Perszephonéhoz a mítosz) nászának harmadik napján - ez a "lefátyolozás napja" az ókori görög esküvői szokások szerint - Zeusz, a kézműves (=teremtő) készít egy tarka köntöst a vizet, a halált és az Alvilágot képviselő Khtoniénak, melynek mintái közt a föld, a tenger, a folyók, fák, hegyek, mezők szerepelnek, a két őselem közös kincsei. Amikor az Alvilág királynője ezt felvette, Földanyává (Gaiává) változott. Ezután egy fára (életfa) akasztották, így vált a világot körülvevő életadó-élő burokká. Az orfikus költeményekben ezért írják sokszor a Földről, hogy az Perszephoné köpenye.
Na, ez volt az alapja az ötletemnek. Mivel azonban szőni nemigen tudok (párszor volt csak alkalmam szövőszéket kipróbálni gyerekkoromban), meg nem is férek hozzá, más textilkészítési technikára volt szükség. Emellett úgy gondoltam, hogy egy ilyen archaikus, őskori mítoszhoz sokkal jobban illik a nemez, és hogy magának a kidolgozásnak, meg a "mintáknak"-színeknek is egyrészt inkább szimbolikusnak, másrészt kevéssé kidolgozottnak, inkább gyerek- meg barlangrajzszerűnek kéne lennie. Eredetileg kör, vagy legalább félkörformát szerettem volna, de ezt nem tudtam megoldani (nemigen volt alapanyagom, meg a kész "műnek" már megvan a kiszemelt helye, és oda nem fért volna el), így kisebb lett és téglalap, ami a kompozíciót is befolyásolta. Középen van a tenger-könny-gyász-halál-újjászületés (a víz elem), kívülről indul a föld, és van egy kis tűz (ellentétek ütközése, meg mégiscsak nászról van szó, plusz ott az alvilági tűzfolyó is, ugye).
A technikai tapasztalatokról (melyek számosak, tekintve, hogy ekkora nemezdolgot most csináltam először) majd akkor írok, ha kész lesz az egész.