Kiválasztottam kettőt a már épp hervadozni kezdő fekete tulipánok közül, bár délelőttről délutánra is rengeteget változtak. Először színes ceruzával (Lyra). Sose tudtam színessel rajzolni, itt ráadásul egész más technikákat tanultunk - ami nagyon érdekes, hogy épp a vonalat próbáltuk kiküszöbölni, nem hittem volna, hogy lehet "sima" ceruzával (nem pasztellel) foltokat "festeni". A színezős mintákat nem fényképeztem le, de ott látszik, hogy mennyire finom színkeveréseket lehet így csinálni, ezt se hittem volna.
Szóval próbálkoztam, ilyen lett a színes:
Másnap az volt a feladat, hogy az előző napi rajzból válasszunk ki egy részletet, és azt tegyük át fekete-fehérbe, grafittal. Ennek örültem, mert a fekete-fehér mindig jobban ment (megrekedtem érzelmileg a kamaszkorban, hm :-) ) Közben esett az eső, gyönyörű vízcseppek kerültek a tulikra (és egész más lett a színük, mint előző nap, mindenféle türkizes-pávaszemes színek, meg egész máshogy álltak már), és ezt nem lehetett kihagyni, bár mire kész lettem, a nap felszárította őket, mert véletlenül pont kisütött egy órára.
Itt egy másik fotó, ezen látszik az alján a fény meg a víz, viszont maga a virág nem olyan sötét, mint eredetiben (nem tudok fényképezni, bár mit várok éjjel tizenegykor, egy hatvanas izzónál).
Tegnap volt G. születésnapja. És az volt a tervem, hogy ajándékul lerajzolom neki (fekete-fehérben) a szüleit... És persze nem volt rá időm, és ez az egyik szomorúság oka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése