a kész éves szőnyeg és tanulságai

Hát ezek a késznek minősített mű részletei. Sajnos, nem tudtam minden képet eléggé lekicsinyíteni, de remélem, azért láthatóak (van, amelyiknek sajnos így levágódott a jobb széle... de már így is irtó büszke voltam magamra, hogy be tudtam rakni diavetítésként, mert ez eddig sose sikerült). Próbáltam minden részletről csinálni közeli képet is, az egészről nem igazán tudtam, az arányai valahogy furcsák (nem tűnik keresztben ilyen hosszúnak). A mérete az ikeás kisebbik ragacsos szürke szőnyegalátété (65x125).
Mivel sose csináltam még ilyesmit (mármint nagyobb méretű nemezelt tárgyat, mert pár golyócska, mamusz, manó meg ilyesmi nem számít), gőzöm se volt, mennyi az anyagszükséglete egy ekkora szőnyegnek. Mondjuk, mindegy is, mert kb. fél kiló gyapjúm volt összesen, ennek fele nyers, másik fele színes. A színesek közt sok olyan kis hobbiboltos mesegyapjú (az a nagyon selymes, szálas, élénk színű), de volt azért kézzel-növénnyel festett is. Ezek persze egész eltérően nemezelődtek. Ráadásul a minta (meg a korlátozott gyapjúmennyiség) miatt nem is tudtam még 1-1 hármas réteget se kirakni, úgyhogy sok helyen csak egy irányban voltak szálak (amitől lyukad és nem lesz olyan stabil). Ezért muszáj volt alátétet használnom, és mivel előnemezem meg ilyeneim se voltak, hát a jó öreg ikeás csúszásgátlót használtam.
Kicsit reménykedtem benne, hogy ebbe a ragacsos izébe csak belenemezelődik a gyapjú, hiába műszálas, de tévedtem - bár mint utóbb kiderült, ez még szerencse is volt, tekintve, hogy a gyapjúval szemben ez nem is zsugorodik egyáltalán. Így mikor nagyjából összetömörödött a nemez, szépen össze is ugrott (erre elméletben számítottam, mert vagy 5-10 centit ráhagytam a felrakásnál, csak aztán valahogy megfeledkeztem róla, meg sokkal jobban összement, mint gondoltam). Anyu pont itt volt, így meg tudtam kérni, hogy segítsen (ez már kétszemélyes méret, mikor keresztben gyúrja az ember), és együtt szépen le is tudtuk húzni a ragacsról, aztán persze visszaigazítottam rá (önmagában túl vékony, egyenetlen vastagságú és helyenként lukas lett volna), és vissza is tapadt.
Viszont emiatt nem tudtam rendesen kimosni meg kiöblíteni se, mert ahhoz azért nem tapadt eléggé az alátéthez - meg féltem, hogy még tovább megy össze, és akkor már nem tudom kifeszíteni. Így csak jól kigyúrtuk még kétszer, sok hab meg víz kijött így is.
Utána megtűztem gombostűvel, és megspricceltem még egyszer, majd jó forró vasalóval átvasaltam - ez meglepően jót tett neki, egy csomó lazább helye gyönyörűen összeállt, és sokkal egyenletesebb lett az egész. De nyilvánvaló lett, hogy muszáj rátűzni, mert függőlegesen biztos elválna az alaptől (faliszőnyegnek készült). Így muszáj volt "hímezni", és bár igazából minden hímzésnek funkciója van rajta (lazább részeket vagy lukakat ill. szegélyeket rögzít), azért ezzel is lehetett játszani még. Próbáltam nagyon stilizált öltéseket alkalmazni (hehe, ez nem volt nehéz, amennyi gyakorlatom a hímzésben van), hogy sehol ne legyen direkt forma, inkább olyan szimbolikus mintácskák, amik összekötik a (szerkezeti és ős-) elemeket a szőnyegen, és többféleképpen értelmezhetők.
Végül mégegyszer legőzöltem vasalóval az egészet, felbuzdulva a vasalásos "módszer" sikerén. Nem tudom, ezt írják-e valahol, de úgy látszik, nagyobb sík felületeknél ez nem rossz módszer (mármint ha sima felületet akar az ember).
Jó az is, hogy vékony lett, de az alátét miatt mégis stabil, mert mégiscsak köntösről lenne szó... A szürke alap nemigen látszik át sehol, bár nem bántam volna a széleknél, mert a föld/kő felé halad középről, a víztől a "kompozíció" elvileg.
Meglepett, hogy milyen hamar elkészült. Maga a nemezelés a felrakással együtt lehetett kb. 6-7 óra, egy este (meg fél éjszaka) és másnap délelőtt még egy kis gyúrás. (Ez utóbbit nem tudom, hogy hívják magyarul, mert csak német könyveim vannak a témában, itt 'walken' - a szótár viszont ezt a szót a nemezelés egész folyamatára használja.) Leghosszabb a felrakás volt, mert nem csináltam tervet. A közepe megvolt, a "csillaggal", de tovább nem is rajzoltam meg, úgyhogy tkp. az agyalás vitte el a legtöbb időt. Amikor minden fent volt, letakartam egy darab maradék tüllel (ez is ikeás, valami kifogyhatatlan méretűt vettem egyszer), és azon keresztül kezdtem gyurmázni szappannal. Másnap jött a 'walken', amihez nem volt olyan jó kis bambuszrolóm, találtam viszont egy rücskös műanyag alátétanyagot a konyhaszekrény tetején (jól felszerelt albérlet:-) ), és ezt sodortam össze hosszában. (Sajnos, így persze nem volt olyan szilárd, mint a bambusztekercs lett volna, de azért működött.)
Hát, így lett a szőnyeg.
Nagyon jó volt csinálni. Egyáltalán nem untam, pedig a hímezgetéssel elszórakoztam másfél napot (mármint másfél nap rendes teendőkön túl fennmaradó, egyéb munkára szánt idejét...). És azért is jó volt, mert csak elképzeltem, hogy tudok ilyet csinálni, és tényleg. Persze, most már látom, hogy mennyit számít(ana) a gyakorlás, a gyakorlat. És nagyon szívesen is csinálnám. Most mindenképpen szeretnék még legalább kisebb dolgokat csinálni, amíg van gyapjúm, aztán megpróbálok szerezni majd otthon nagyobb mennyiséget, és egy kicsit elmélyedni ebben a dologban. Legalább megerősödöm :-), irtó kemény munka a gyúrás már egy ilyen vékony felületnél is, és pont a váll, lapocka, tarkó területét erősíti, ami úgyse árt (a játszótéren úgyis általában "hasizomgyakorlatokat" végzek, mert a kedvenc rugós hintájukat erős hasizomgyakorlat hajtani - úgy félórán át legalább).