Részben státuszának rohamos javulása miatt (azaz hogy mostanában a gyerekek egyre többet játszanak vele), részben mert nem voltam elégedett az eredménnyel, továbbfejlesztésnek vetettem alá Babukát. Az igazság az, hogy gőzöm nem volt róla, hogyan kell újszülöttbabát varrni, főleg ha részben kölessel akarom tölteni, így a saját káromon kellett rájönnöm dolgokra. Pl. hogy mivel görbék a végtagok, nem egyformán fognak nyúlni az egyes részek: a kötés szálirányában lévő része széltében, míg a keresztirányúak hosszában. Ettől persze igen hamar nagyon fura alakja lesz a szegény babának, ha normál napi használatot feltételezünk (pl. ha "anyukája" járni tanítja, vagyis a két, egyébként is kissé selejtre sikerült kezénél fogva lógatja, és hasonlók). Ezért varrtam a végtagokra plusz "bőrt", gondosan ügyelve, hogy ezúttal ellentétesen fussanak a szálirányok (és így kiegyenlítődjön a nyúlás az alkaron és a felkaron, ill. a lábszáron és a combon), és a két réteg közé tekertem még egy kis gyapjút is, hogy puhábbak legyenek a vonalak. A lábfejét is meg kellett nagyobbítani egy kicsit, mert nem tudtam jól eltalálni elsőre a szabásmintát.
A haját végül szétfésültem. Eredetileg ilyesmi hajat szerettem volna, ilyen kis pihéset, csak nem tudtam, hogyan kell csinálni - aztán kiderült, hogy mindennél egyszerűbb: egyszerűen váltakozó irányban erőteljesen szét kell kefélni a mohairparókát minél erősebb szőrű kefével (legjobb a drótkefe, nekem az itt nincs, úgyhogy csak sima szőrkefével csináltam). Minél sűrűbb volt a horgolás ill. kötés, annál hosszabb és dúsabb lesz az így keletkező haj, amit aztán lehet formára is alakítani.
Úgyhogy most ilyen lett Babuka (remélem, immár tartósan - egyelőre nagyon kis masszív):





Most már végre lehet neki rendes babaruhákat is csinálni :-)

(u.i.: természetesen a fénykép most se sikerült: igazából nem felemás vastagságú lett ám a két combja, van csuklója, ami nem látszik itt, meg ilyenek)